Amikor megalakult a YP, még 16 éves gimnazista voltam, most pedig már második éve tanulok fizikát az ELTE-n. Mellette dolgozni kezdtem a Svábhegyi Csillagvizsgálóban, ahol tudománynépszerűsítéssel foglalkozom. Ehhez sok bátorságot adott a Youth Platformban való tevékenységem.
Szabó Olivér Norton
Felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindent kaptam a Youth Platformtól. Azért a teljesség igénye nélkül mégis megpróbálom. Sokan mondják, hogy az ember akkor tanul jól egy nyelvet, ha olyan országa költözik, ahol azt beszélik. Annyival egészíteném ki, hogy ha egy német nyelvű országban olaszokkal, csehekkel, és mondjuk szlovénokkal zárják össze az embert, az angoltudáson az is hatalmasat dob. Vállalom, hogy nem haltam volna éhen az első Youth Summit előtt sem Londonban, de ki merem jelenteni, hogy az ott tapasztalt nemzetköziség volt az, ami a legnagyobb hatást gyakorolta a nyelvérzékemre. Nem is meglepő, hogy hamar szoros kapcsolatokat tudtam kiépíteni a többi ország fiataljaival, első sorban az olasz csapattal, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot és akikkel annyira jóban lettem, hogy a ’16-os ECHA konferencián készült képükre engem is felhívtak a színpadra, mint tiszteletbeli olaszt.
Szakmai fejlődésemet leginkább a harmadik Youth Summit megszervezése segítette. Miután a pályázatomat elfogadta a Youth Platform vezetősége, én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy a 2018-as dublini Summitot megszervezzem. Szerencsére remek csapat verődött össze, így komolyabb fennakadás nélkül meg tudtuk tervezni, majd le is tudtuk vezényelni az eseményt. Lehet, a szervezéssel töltött 3 hónap alatt több hajam hullott ki, mint az előtte lévő 17 évben, de rendkívül sok tapasztalattal lettem gazdagabb, és megtanultam, hogyan kell együtt dolgozni másokkal.
Persze szép emlékekből is jutott bőven. Egyik legkedvesebbem épp Dublinból van. Az egyik este a közösségi programok után még sokat együtt maradtunk és kimentünk a focipályára. Ott dalra fakadtak az olaszok (ez nem volt meglepő, az olaszok mindig mindenhol dalra fakadtak), majd utánuk az írek is. Mivel a Drunken Sailor című népszerű dalra zendítettek rá, sokan bekapcsolódtunk és együtt énekeltük. Ettől ők felbátorodtak és elkezdtek ír szteppelni, majd megtanítottak nekünk is egy két lépést. Ezután a spanyoloknak is megjött az önbizalma, akiktől flamencot tanulhattunk, a végén pedig mi is mutattunk egy-két magyar néptánc motívumot a társaságnak.
Ebből a rövid irományból is érződik, milyen nagyszerű lehetőség egy fiatalnak, ha egy ilyen szervezet tagja lehet. Természetesen ez a kapcsolat nem egyoldalú, kellett is tenni azért, hogy ennyit kaphassak, de ha megnézzük, hogy megtanultam angolul, hogy nem félek előadni akár száz ember előtt sem, hogy megtanultam a HR alapjait és még az ír szteppbe is beleáshattam magam, szerintem a mérleg nyelve talán az én javamra billen.
