Életem egyik legjobb élményében lehetett részem Hágában, a 18. ECHA Nemzetközi Konferencia keretein belül megrendezett ETSN Youth Summitnak köszönhetően. Gyakorlatilag egész nyáron erre a konferenciára vártam, az élmény pedig messze felülmúlta elvárásaimat. Egyáltalán nem csalódtam, sőt!
Adorjáni Jonathán és a csapat
A rendezvénysorozaton számtalan új ismerettel gazdagodtam a tehetségekkel és az adottságokkal kapcsolatosan. Már a legelső keynote előadáson rengeteg, számomra új információ hangzott el, és ez volt az az előadás, amely összességében a legjobban felkeltette érdeklődésemet a több, mint 15 előadás/workshop közül, amelyeken részt vettem. Az előadó, Dr. Matt Zakreski a kudarc fontosságáról beszélt és bátran állíthatom, soha egyetlen előadás sem ragadta meg annyira a figyelmemet, mint ez. Tévedéstől rettegő perfekcionistaként teljesen azonosulni tudtam mindennel, ami az előadáson elhangzott, úgy éreztem, mintha minden gondolat személyesen nekem szólna. Ebből az előadásból talán az a gondolat maradt meg bennem a legjobban, hogy „Igazából csak három úton keresztül lehet az igazi kudarchoz érni: soha ki nem próbálás által, feladás által és nem javítás által.”
Már ez a legelső, vitaindító beszélgetés is érintette a konferencia egyik legfontosabb témáját, a személyes fejlesztést. Egy másik előadáson keresztül megbizonyosodhattam afelől, hogy az iskolákon belüli személyes fejlesztésnek egyik legjobb útja lehet a kritikus szemlélet és kutatás-orientált gondolkodásmód terjesztése. Az előadók egy POINT nevű holland szervezet munkatársai voltak. E szervezet fő célja a tudomány és a gyakorlat közötti rés áthidalása. Bemutatásra került például az is, hogyan tudnak a tanárok jobb szakemberekké válni olyan iskolai kutatások végzésével, amelyek végső soron a tehetséges gyerekek személyes fejlesztését serkentik. Ez az előadás igazolta sejtelmemet, miszerint az oktatásban általánosan sajnos túl kevés hangsúly helyeződik a kutatásra és a személyes fejlesztésre.
A már ismerős témákon kívül ismeretlen vizekre is evezhettem a konferenciának köszönhetően. Dr. Alexander Minnaert és Dr. Susan Baum professzorok keynote előadásai a tehetséggondozás egy olyan területével foglalkoztak, amelyről még soha nem hallottam: a „2e”, vagyis „kétszeresen kivételes” gyerekek oktatási szükségleteiről. Míg Dr. Minnaert professzor úr részletesen elmagyarázta, a kétszeresen kivételes jelzővel olyan gyerekekre (vagy akár felnőttekre) utalnak, akik valamilyen neurológiai természetű rendellenességgel (pl. ADHD) és kivételes adottságokkal is rendelkeznek, Dr. Susan Baum a saját tapasztalatairól beszélt, mint 2e gyerekekkel évtizedek óta foglalkozó személy. Ezeknek az előadásoknak köszönhetően értettem meg igazán, mennyire fontos lenne a bizonyos idegi-fejlődési rendellenességekkel küszködő gyerekek korai diagnosztizálása és megfelelő oktatásban részesítése. Az oktatásnak/tehetséggondozásnak ez a terület azon része, amelyet a jövőben bővebben is kutatni szeretnék, hiszen a megfelelő és minőségi oktatás mindannyiunk joga – a kétszeresen kivételes gyerekek azonban sajnos ezt kevésbé tapasztalhatják meg.
Ugyanakkor természetesen nem csak formális előadásokon vehettem részt, rengeteg közös, többnyire kötetlen program volt a Youth Summit többi résztvevőjével is, akikkel rendkívül hamar megtaláltuk a közös hangot, hiszen összekötött bennünket a tanulás és fejlődés iránti érdeklődés. Együtt megtárgyalhattuk az oktatás/tehetséggondozás helyzetét országainkban, részt vehettünk Frank Worrellel, az Amerikai Pszichológiai Egyesület elnökével egy laza hangulatú beszélgetésen, illetve közösen fedezhettük fel Hágát, a szárazföldön és egy csónaktúra keretein belül a vízen is. Ezeknek a tevékenységeknek hála a program végére egy igazi kis családdá váltunk, barátságunkat pedig a tengerparton eltöltött utolsó estével pecsételtük meg.
Összességében, habár hatalmas elvárásokkal érkeztem Hágába, a konferencia mindet messze felül is múlta, főként minőségben. Olyan kiváló előadásokon vehettem részt, amelyekről a konferenciáig el sem tudtam képzelni, hogy létezhetnek, illetve, ami a legkellemesebben meglepett, az az előadók közvetlensége és barátságossága volt. Bárcsak minden konferencia ennyire tartalmas, tanulságos, közvetlen és interaktív lehetne!
